Notre Dame de Paris
Roméo et Juliette
О Швеции
NARODное творчество
Фотографии
Администрация
Ссылки
Гостевая книга
"RÓMEÓ ÉS JÚLIA"
Első felvonás
No. 1 Nyitány
No. 2. Verekedés
No. 3. Szédült világ
No. 4. Gondolj házasságra!
No. 5. Egy nap
No. 6. Lehetsz király…!
No. 7. Mért fáj?
No. 8. Lánykérés
No. 9. A bál
No. 10. A teljesség
No. 11. A bál ii
No. 12. Ez a kéz utolér!
No. 13. Az erkély
No. 14. A szerelem
No. 15. Van szép és csúnya…
No. 16. Szeme tűzben ég
No. 17. Lehetetlen
No. 18. A gyűlölet
No. 19. Szívből szeretni
Második felvonás
No. 20. Azt beszélik itt
No. 21. Belém égett
No. 22. A párbaj
No. 23. Mercutio halála
No. 24. A bosszú
No. 25. A két reményvesztett
No. 26. Pacsirta szól
No. 27. Holnap
No. 28. Angyal
No. 29. A méreg
No. 30. A téboly
No. 31. Hogy mondjam el?
No. 32. A párbaj (remi)
No. 33. Úgy fáj (remi)
No. 34. Júlia halála
No. 35. Mit ér a hit
No. 36. Bűnös
Első felvonás
No. 1 Nyitány
Lőrinc barát:
minden történet eleje hasonlít kicsit… nincs új a nap alatt. Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia. persze, vannak véletlenek, számíthat az eső, az éjszaka, a gitárpengetés, … de nincs könnyű helyzete annak, aki ebben hisz csupán. ne hallgassatok arra, akik össze-vissza mesélnek, mert a világ, az nem tűri, hogy valaki rendjéből kitörjön… de mégis, mégis csak az érzelem a fontos, meg a szerelem… a szavakat könnyen elfeledjük, a szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből… a végén nem marad semmi? minden történet eleje hasonlít kicsit… tulajdonképpen Rómeó és Júlia története is alig különbözik a többi szerelmesétől.
No. 2. Verekedés
A Herceg:
Emberek! polgárok! hagyjátok abba! hagyjátok abba!
Krisztus szent nevére! Montague-k és Capuletek! Vége!
Nincs több türelem, nincs bocsánat.
Tybalt! Mercutio! Meg kell tanulnotok tisztelni és elfogadni
Egymást! döntöttem: aki még egyszer megsérti a békét,
Halálfia. Ilyen eszeveszett, árokszabdalt hely, mint a miénk,
Nincs még egy a földön.
No. 3. Szédült világ
Herceg:
Ki véletlenül erre jár
Egy furcsa vad várost talál
A szép verona, nem vitás
Kórus:
A többinél kicsit más
Herceg:
Ki összevissza utazott
És mindent végig olvasott
Nem segíti a sok tudás
Kórus:
A mi veronánk más
Herceg:
Mert ez a nép itt nem olyan,
Hogy békében éljen, boldogan
A vérében a harc, a láz
Kórus:
A mi városunk más
Herceg:
Egy őrült világ!
Bűbájos világ!
A város itt kettészakadt
Törvény, az nincs csak akarat
Két család folyton harcban áll
Középút nincsen, ez szabály
Hogy legyek bölcs és józan én
Egy hordó lőpor tetején???
Kórus:
Egy őrült világ!
Egy szédült világ!
A szép verona így köszönt:
Vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok
A kertek, parkok gazdagok
Lehetnénk földi menyország!
Hát belül mért a pokol rág?
Hiába kérés, könyörgés
Hiába súlyos büntetés
Mindent megteszek, de itt
Már semmi nem segít
Hát, akkor jöjjön vasszigor
Jöjjön az ostor, szolgasor
A szép szóra e sok lator már
Rá se hederít
Mert ez a nép itt nem olyan,
Hogy békében éljen, boldogan
A vérében a harc, a láz
Kórus:
A mi városunk más
Herceg:
Egy őrült világ!
Egy szédült világ!
Veronát vérben fürdeti
Az ember meddig tűrheti,
Hogy folyton félelemben él
Hogy itt a törvény ennyit ér
Mért van, hogy ereikben itt
Vér helyett gyűlölet folyik?
Kórus:
Egy őrült világ!
Egy szédült világ!
A szép verona így köszönt:
Vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok
A kertek, parkok gazdagok
Lehetnénk földi menyország!
Hát belül mért a pokol rág?
Egy őrült világ!
Bűbájos világ!
A város itt kettészakadt
Tövény, az nincs csak akarat
Két család folyton harcban áll
Középút nincsen, ez szabály
Mért van, hogy ereikben itt
Vér helyett gyűlölet folyik?
Egy őrült világ!
Egy szédült világ!
A szép verona így köszönt:
Vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok
A kertek, parkok gazdagok
Lehetnénk földi menyország!
Hát belül mért a pokol rág?
A Herceg:
Őrült! Őrült! Szédült világ!
No. 4. Gondolj házasságra!
Dajka:
Júlia, ne izegj-mozogj már annyit!
Júlia:
Aú!
Dajka:
Ugye, mondtam, hogy ne zizegj!
Júlia:
De ha egyszer nem is hiszem, amit anya mond!
Dajka:
Pedig minden egyes szava igaz!
Capuletné:
A jó apukád
Nem úgy szeret, mint rég.
A nászéjszakán
A vágya égig ért…
Pucéran álltam ott
És jött a kis csibész
De sokszor megkívánt!
Ez így volt na, és kész!
Szép voltam rég!
Tán nálad is szebb!
Hát nem csoda, hogy sose
Vetett másra szemet…
De évről évre múlt a vágy,
S a dalnak vége lett.
Capuletné és a Dajka:
Minden nőnek álma
Lázas csókok árja…
Júlia, nagy vagy már.
Gondolj házasságra!
Dajka:
Csak hallgass anyádra!
Capuletné:
Hallgass a dajkádra! a férfiak…
Dajka:
A férfiak, ó!
Mind törékeny kincs!
Capuletné:
A nőkhöz egy se ért…
Dajka:
Hát könnyű dolguk nincs!
Capuletné:
Kötöznivaló!
Dajka:
A kályhám mindig ég…
Capuletné:
Neked már nem való.
Dajka:
De remélhetek még!
Figyeld jóanyád!
Ő mindig tudta azt,
Ha apád kedvtelen,
Hol keressen vigaszt…
Capuletné:
Szavát el ne hidd!
Nem voltam csalárd!
Apádon kívül itt
Én nem ismertem mást!
Capuletné és a Dajka:
Az élet oly szép,
De rövid nagyon
Hát kell hozzá egy férfi,
S vele némi vagyon!
Capuletné:
Hát íme az új ruhád!
Dajka:
Ezt is én varrtam terád!
Capuletné és a Dajka:
Könnyen sír egy lányka,
Míg egy férj nem várja.
Sok-sok pajkos éj!
Gondolj házasságra!
Capuletné:
Nem kívánunk mást!
Dajka:
Csak íziben egy nászt!
Az élet oly szép,
De rövid nagyon,
Hát fogni kell egy férjet,
Aki nem ver agyon!
Capuletné és a Dajka:
Csak megtaláld a férjedet,
Majd lesz nagy élvezet!
Capuletné:
Na, hogy tetszik az első báli ruhád?
Júlia:
Gyönyörű! Gyönyörű!
Dajka:
Bizony gyönyörű! Örül majd a leendő férjed.
Júlia:
Ugyan, dadus, korai az még nekem.
Capuletné:
Korai! Az ilyesmit időben el kell kezdeni. (ki)
Dajka:
Ahogy én csináltam. Jó időben!
Júlia:
Ó, dadus, te nagyon szerethetted a férjedet.
Dajka:
Ugyan, te mindent összekeversz. A házasság nem
Szerelem, a szerelem nem házasság.
Júlia:
Én egyszerre akarom mindkettőt!
Dajka:
El vagy te kényeztetve!
Júlia:
Épp ezért! Előbb a szerelem, aztán majd meglátjuk.
Dajka:
Békám, békám… csak nehogy fordítva legyen, mert
Tudod, nem mindegy, hogy az ember lányával előbb
Vagy utóbb történik meg az a hogyishívják a micsodával…
Montague-né:
Benvolio! Benvolio! összecsapás, újra? Azok kezdték, mi?
Benvolio:
Mint mindig.
Montague-né:
Veszteségeink?
Benvolio:
Pár fog, néhány fül. Több alig.
Montague-né:
És a fiam?
Benvolio:
Füle-foga hibátlan.
Montague-né:
Benvolio, azt kérdem, tudod-e, hol van Rómeó.
Benvolio:
Hát, tulajdonképpen nem. azt tudom, hol volt tegnap,
Mert ott voltam vele. azt is tudom, hol volt két órája,
Mert akkor is ott voltam vele. de azt nem tudom, hol
Van most, mert hogy…
Montague-né:
Nem vagy ott vele.
Benvolio:
Úgy van.
Montague-né:
Mi ütött a fiamba, hogy te vagy a barátja?
Benvolio:
A legjobb barátja!
Montague-né:
Pláne. Benvolio, menj, keresd meg nekem Rómeót!
Benvolio:
Benvolio, csináld ezt, Benvolio, csináld azt…
Mit tudom én, hogy hol van Rómeó. Mi vagyok én,
Az anyja? Egyáltalán, mért én keresgéljem folyton?
Rómeó! Ó, Rómeó! Miért… keres téged mindig mindenki?
Ó, róza, te biztos tudod, hol van Rómeó.
Róza: az előbb még előttem volt, most mögöttem van. Hagyj!
Benvolio:
Róza!
Rómeó:
Benvolio!
Benvolio:
Na végre! Üzenetet hoztam édesanyádtól. Keres.
Rómeó:
És mi az üzenet?
Benvolio:
Hát ez. Keres. Halálra izgulja magát, amíg te itt adod
Ki magadból a feszültséget.
No. 5. Egy nap
Rómeó:
Húsz évem már a múlt,
S kedvelnek a nők
A karjuk megölel
És néha meg is öl
Sok asszony szeretett,
Én senkit igazán
Vad átkot szórtak rám,
Ha meguntam egy lány hószín testét
Mért hús? mért csak festék…?
A színlelt vágy rossz álom!
A rejtett titkot várom!
Júlia:
Ha nincs, ki átkarol,
Mert tizenhat se vagy,
A szív dolgairól
Még nem tudhatsz sokat
De nekem nincs időm!
Én látni akarom,
Ki szeret majd nagyon!
Éjszakán, nappalon
Vágyom csókját
Nagy ég kérlek, küldd hát!
Váltsd valóra álmom!
A rejtett titkot várom
Rómeó:
Egy nap új csodára virrad
Jön egy lány, ki bíztat
Júlia:
Egy nap jön, ki mindent adhat
Szárnyalást és izzó vágyat
Ketten: egy nap el fog tűnni minden
Fájó súly a szíven
Eljön, úton van már, érzem,
Ott áll majd a fényben,
S így szól: egymagunkban voltunk,
Mostantól már ketten,
Forró szerelemben.
Egy nap megtörténhet,
Halált hoz az élet
Szerelmünknek nem vet véget!
Rómeó:
Egy nap…
Júlia:
Egy nap…
Mercutio:
Rómeó! Benvolio! Hallottátok?
Rómeó:
Mit?
Mercutio:
Hogy mi lesz ma este…
Benvolio:
Mi lesz?
Mercutio:
Tánc! Tánc… És más.
Ketten:
Ugyan… de hol? Hol?
Mercutio:
Capulet ad partit ma – bevágunk a partiba!
Meg vagyunk híva?
Mercutio:
Nem.
Benvolio:
Tehát?
Mercutio:
Ott a helyünk!
Rómeó:
De hogyan?
Mind:
Álarcban! ahogy mindenki.
Rómeó:
Megint kitör a balhé.
Akkor a herceget megüti a guta.
Benvolio:
Mitől lesz unalmas és savanyú előbb utóbb minden
Uralkodó?
No. 6. Lehetsz király…!
Mercutio:
Lehetsz király, hiába vagy!
A mosolyod úgyis arcodra fagy.
Királynak lenni, az mámorító,
Benvolio:
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!
Benvolio:
Szegény fiúk, ott legfelül,
Talpig aranyban, de tökegyedül.
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc,
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!
Kórus:
Mámort és kéjt kínál
Száz száj és száz szempár!
Csók csattan, láb röppen,
Nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj, ahogy jólesik!
Nem baj, ha ellesik…
Tedd, ami élvezet
Bizsergesd a tested-lelked! kórus 2.:
Mámort hoz és kéjjel kínál
Minden száj és bájos szempár!
Csók ha csattan, láb ha röppen,
Nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jobban esik!
Az sem baj, ha el is lesik…
Tedd azt, ami kéjhez vezet
Bizsergesd a tested-lelked!
Mercutio:
Uralkodók! beszari mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint
A naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
Rómeó és
Benvolio:
Ezek ott fenn nem tudnak mást,
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást.
Mire való a harc, a viszály?
Ha kimaradunk, nekünk az a király!
Kórus:
Mámort és kéjt kínál
Száz száj és száz szempár!
Csók csattan, láb röppen,
Nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj, ahogy jólesik!
Nem baj, ha ellesik…
Tedd, ami élvezet
Bizsergesd a tested-lelked! kórus 2.:
Mámort hoz és kéjjel kínál
Minden száj és bájos szempár!
Csók ha csattan, láb ha röppen,
Nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jobban esik!
Az sem baj, ha el is lesik…
Tedd azt, ami kéjhez vezet
Bizsergesd a tested-lelked!
No. 7. Mért fáj?
Rómeó:
Kavargó, lázas emberek
Arcokon percnyi élvezet
Tombol a vágy mindenkiben
Mitől lett mindez idegen?
Szorít belül, és nem tudom,
Mi ez a görcsös fájdalom
Mi ez a furcsa gyötrelem,
Ami rámtört hirtelen?
Mért fáj? mért fáj?
Miért retteg a szivem,
Hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül
És a semmibe merül a lét
Mért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem mért remeg,
Hogy minden, minden tönkremegy
És vár egy jégvilág,
Hol csak szél penget gitárt
Sok régi társ, sok jóbarát
Ki hozzám mindig közel állt
Oly furcsa, mért nem érzitek
Az itt ólálkodó halált?
Nevetünk folyton mindenen
Tréfákat gyártunk szüntelen
De lám, a híres Rómeót
Legyűri most a félelem
Mért fáj? mért fáj?
Miért retteg a szivem,
Hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül
És a semmibe merül a lét
Mért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem mért remeg,
Hogy minden, minden tönkremegy
És vár egy jégvilág,
Hol csak szél penget gitárt
Mért fél, szorít itt a szív?
A lelkem mért remeg,
Hogy minden, minden tönkremegy
És vár egy jégvilág,
Hol csak szél penget gitárt
No. 8. Lánykérés
Páris:
Capuletné asszony!
Capuletné:
Kedves páris!
Páris:
Elragadó, mint mindig! Capulet úr!
Capulet:
Páris úr!
Páris:
Egy kis virág júliának.
Capuletné:
Ó, de kedves.
Páris:
Uram! tisztelettel megkérem a lányuk kezét!
Capuletné:
De hisz ez remek!
Capulet:
Pillanat…
Páris:
Jó parti!
Vágyom rá halálosan!
Kastély is van - tóparti…
Nem kell a hozomány!
Elég a fele…
Adósságban áll?
El van intézve!
De térden állva kérem önt,
Adják nekem őt,
Szép júliát!
Capulet:
Páris úr! no lám, bizony
Meglep nagyon - elvégre
Látta őt: még fel se nőtt!
Kérdem hát önt : nem kéne
Várni egy kicsikét?
Várjon mielőtt beköti fejét.
Okosabban dönt,
Hisz itt lesz ma a bálunkba’
Hát bűvölje el!
És egy táncra kérje fel!
De higgye el –
Hisz látni kell –
Még fel se nőtt…
Ne kérje őt
Idő előtt!
Idő előtt…
No. 9. A bál
Capuletné:
Ne félj, drágám. Páris úr feltalálja magát.
Szolgák! Inasok! Lakájok!
Capulet:
Minden készen áll?
Lakáj:
Igenis, uram.
Capulet:
Jöhetnek a vendégek.
Legyetek üdvözölve mind! Egyetek-igyatok, mulassatok
Kedvetekre!
Tybalt:
Gratulálok, bácsikám. Júlia gyönyörű ma este.
Capulet:
Az anyja rendelte ezt a ruhát, kicsit kihívó.
Capuletné:
Lassan eladósorba kerül.
Tybalt:
Szerintem még vigyázni kell rá.
Rómeó:
Oroszlánbarlangba bálba menni… Ha ezt ép bőrrel
Megússzuk…
Mercutio:
Ne izgulj, legfeljebb itt maradsz dísznekágyelőnek a
Kandalló előtt.
Benvolio:
Ugyan, medvének nem elég szőrős!
Rómeó:
Ha ránk ismernek, la finita!
Benvolio:
Ez benne a buli.
Mercutio:
Vegyülj el, mint só a vízben, mint ocsú a búzában!
Tybalt:
Igaz a hír?
Páris:
Igaz, Tybalt. Megkértem Júlia kezét.
Tybalt:
Mért ez a nagy sietség?
Páris:
Nehogy más vessen rá szemet, Tybalt.
Capulet:
Rengetegen vannak. fényes este!
Capuletné:
Én is remekül érzem magam.
Capulet:
Táncoltál már?
Capuletné:
Most fogok.
Júlia:
Ki vagy te?
Rómeó:
Az titok.
Júlia:
Miért?
Rómeó:
Mert ez egy álarcosbál. Én sem tudom, hogy te ki vagy.
Júlia:
Másként fogod a kezem, mint a többiek.
Rómeó:
Másként fogod a kezem, mint a többiek.
Mercutio:
Odanézz, a mi Rómeónk nem fecsérli az idejét!
Benvolio:
Igen csinos lányt kapott ki a bolyból.
Mercutio:
Figyelik őket rendesen.
Benvolio:
Ez valami nagyvad lánya lehet.
No. 10. A teljesség
Rómeó:
Egy álomból jön ő
A vágyott múlt, jövő
Mindenség
Föld és az ég
Őérte még
Halni se félnék
Júlia:
Szikrázó pillantás
Szeme izzó parázs
És csak néz
Pokol angyalaként
Ki az emberekért
Földre hozta a fényt
Csak néz
Rómeó:
Úgy szeretsz-e majd, mint én?
Jössz-e vélem, hol vár a fény?
Júlia:
Szeretsz-e mindig, felelj!
Halálunkig, a végső percig?
Rómeó:
Míg csak élünk, és tovább,
Bármi ér!
Júlia:
Szívünk annyi vágy után
Révbe ér
Ketten:
Ítéletnapig, s tovább,
Véghetetlen időkig még
Őrzi titkunk fenn az ég
Vár miránk a mindenség
Rómeó:
Úgy szeretsz-e majd, mint én?
Jössz-e vélem, hol vár a fény?
Júlia:
Szeretsz-e mindig, felelj!
Halálunkig, a végső percig?
Rómeó:
Míg csak élünk, és tovább,
Bármi ér!
Júlia:
Szívünk annyi vágy után
Révbe ér
Ketten: ítéletnapig, s tovább,
Véghetetlen időkig még
Őrzi titkunk fenn az ég
Vár miránk a mindenség
No. 11. A bál ii.
Tybalt:
Mi volt ez? Mi volt ez?
Rómeó:
Mi lett volna? Semmi.
Tybalt:
Megöllek!
Júlia:
Tybalt!
Tybalt:
Te jobb, ha hallatsz!
Capulet:
Ne csinálj botrányt, Tybalt!
Tybalt:
Csak tudni akarom, ki ez. Ki vagy?
Mercutio:
Ez egy álarcosbál, ha nem tévedek.
Tybalt:
Számotokra vége a bálnak.
Capulet:
Elég! Ne tedd tönkre ezt a fényes estélyt! Mindenki
Remekül érzi magát! Te meg…!
Tybalt:
De megcsókolta! Megcsókolta!
Páris:
Ki csókolt kit?
Capulet:
Ugyan, rémeket látsz. Biztos csak beszélgettek.
Tybalt:
Vagy nem?
Capulet:
Vagy igen. Hölgyeim és uraim, folytatódik a tánc!
Benvolio:
Álljunk odébb, cimborák, amíg lehet.
Mercutio:
Ahhoz túl korán van.
Rómeó:
Inkább már túl későn.
Benvolio:
Te becsavarodtál.
Mercutio:
Nyílt színen rácuppanni egy Capulet-lányra felér egy
Nílusi úszóleckével a krokodilok között.
Benvolio:
Vigyázz! Táncra fel!
Júlia:
Dadus, dadus, ki volt ez a fiú?
Dajka:
Nem tudom, kicsi békám, de egy fordulóra én is elkapnám.
Júlia:
Na de dadus!
Dajka:
Persze csak egy táncra!
Júlia:
Gyönyörű szeme van!
Dajka:
S neked ez elég?
Júlia:
A hangja is olyan… olyan.
Dajka:
Olyankor minden férfié olyan.
Júlia:
Dadus, ne! Letépi!
Tybalt:
Ez egy Montague!
Dajka:
Rómeó!
Júlia:
Neeeem!
No. 12. Ez a kéz utolér!
Tybalt:
A nő csak tárgy, hát így használd!”
Apám mellett, a bordélyban tanultam ezt
Sovány vagy telt, nem érdekelt
Az mind jól járt, aki kéjjel bélelt ággyal várt
De őket nem - nem szeretem!
Csak júliát! csak júliát!
Én láttam őt, hogy egyre nőtt,
És most a legszebb lány, ki él és köztünk jár
Hogy nézhetett rá egy montague-fiú?!
Hivatlanul jött, és gyáva volt a búcsú!
Ez a kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
A vágyott nő ha másra vár,
Egy sebzett szív, az bosszút áll!
És az enyém
Sebzett, szegény
Összeszorul
De most a fájdalomtól megszabadul!
Nekünk a nők csak börtönök.
Én minden éjjel véle álmodom már rég
Neki sose mertem elmondani még.
De nem engedem át egy senkinek a szívét!
Mert e kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
Most, Júlia, az embered
A gyengeségedért fizet!
Ölni muszáj,
Annyira fáj
Belül a seb
Jobban, mint amivel még élni lehet
Kórus:
Ez a kéz Tybalt: elárult a szívem
Utolér kell-e most félnem,
Itt a vér hogy balsorsom elér:
Lesz a bér meghalni a szerelemért?
Tybalt:
A becsület sem érdekel!
A szerelemért halni kell!
Ami csak fájt,
Így adom át!
Majd megérti,
Széttépett szívvel él most minden férfi!
Benvolio:
Pár perce még egy garast sem ért az életünk.
Mercutio:
Hát Rómeóé most sem ér többet.
Rómeó:
Ugyan, Mercutio. Egy kör repülés mindent megér.
Benvolio:
Ennek megártott a csók.
Mercutio:
Mivel itathatta át az a lány az ajkát? Én is repülni akarok!
Rómeó:
Te megőrültél!
Mercutio:
Már érzem! Lebegek! Szállok! Tovatűnök! Gyere már,
Benvolio! Ez meg fagyoskodjon kedvére.
No. 13. Az erkély
Júlia:
Szerelem ég szemében
Ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag, vagy isten,
Hogy Júlia így szeressen…
Mit bánom én, ha tiltják,
Csak mert Rómeónak hívják
Bármi az ár, mit kér az ég,
Semmiség szerelmemért
Apáink ellenségek
A vonzódás hát vétek
Egy gonosz égi tréfa,
Hogy Rómeó meg Júlia…
Rómeó:
Szerelem ég szemében
Ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag, vagy isten,
Hogy Rómeó így szeressen…
Ezért ha kell esengek
Harcolok, ha másként nem megy
Mert tudom, lesz, ki ellenáll
De nekünk itt ez jár
Ketten:
Haragjuk bárhogy szítják,
Fogódzunk annál inkább.
Együtt leszünk ha baj van
Együtt örömben, harcban
Júlia:
Tréfának szánták ott fenn
Rómeó:
Hogy én pont őt szeretem
Ketten:
Szerelem ég szemében
Ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag, vagy isten,
Hogy engem így szeressen….
Melyik csillag, vagy isten
Fogadja hálánk ott fenn
Oly szép ez égi tréfa,
Hogy Rómeó és Júlia…
Júlia:
Rómeó!
Rómeó:
Júlia!
Júlia:
Montague.
Rómeó:
Capulet.
Júlia:
Nem számít.
Rómeó:
Te vagy, akire vártam?
Júlia:
Te vagy, akire vártam.
Rómeó:
Ne menj még.
Júlia:
Félek. Apám… Tybalt…
Rómeó:
Szeretlek.
Ketten:
Téged is féltlek.
Rómeó:
El akarlak venni feleségül.
Júlia:
Ez őrültség. Lehetetlen!
Rómeó:
Add nekem a kezed!
Júlia:
Hány lánytól loptál már kezet?
Rómeó:
Egytől. tőled itt!
Júlia:
Ha még reggel is szeretsz, üzend meg azzal, akit elküldök
Hozzád…
Rómeó:
Hogy hol és mikor lesz az esküvőnk?
Júlia:
Hogy hol és mikor. mi mást?
Dajka:
Júlia!
Júlia:
Megyek már, dadus!
Szép hajnalt, Rómeó!
Rómeó:
Júlia, egy percre még!
Júlia:
Mondd gyorsan, Rómeó!
Rómeó:
Szép hajnalt, Júlia.
Júlia:
Örökre, Rómeó.
Rómeó:
Szeret! Szeret! (beleütközik a mosónőbe)
Mosónő:
Ejnye már, föl ne döntsön!
Rómeó:
Bocsánat, sietek!
Mosónő:
Kora reggel itt rohangál…
Lovász:
Kicsoda? Mi történt?
Mosónő:
Nem is tudom. Olyan volt, mint egy Montague.
Lovász:
Montague?
Mosónő:
Az. Nem is értem
Férfi 1:
Hé, Rómeó!
Férfi 2:
Te se aludtál valami sokat?
Férfi 3:
Rózával mulattál megint?
Férfi 4:
Gyere velünk a fürdőbe!
Rómeó:
Most nem jó. Menjetek. Hagyjatok!
Férfi 1:
Kókadt nyúl leszel egész nap, ha nem gőzölöd ki magadból
Az éj szellemét.
Férfi 2:
Gondold meg magad!
Férfi 3:
Gyere már!
Férfi 4:
Gyere!
Rómeó:
Na pont erre van most fölös időm! Hol lehet?
Vajon hol találom?
Lőrinc barát:
Rómeó!
Rómeó:
Lőrinc barát! Pont téged kerestelek. Adj össze vele!
Lőrinc barát:
Mi történt veled?
Rómeó:
Szeretem őt, szeretem! És még ma feleségül akarom venni!
Lőrinc barát:
Nyugodj meg! Gyere, és mesélj! ezúttal ki lobbantotta
Lángra szívedet?
Rómeó:
Most ne viccelj, ne bánts! Ezt a lányt úgy szeretem,
Ahogy még senkit!
Lőrinc barát:
Hiszek neked, fiam, hiszek, de ki ő?
Rómeó:
Hát Júlia!
Lőrinc barát:
Júlia! Melyik Júlia?
Rómeó:
Van-e más Júlia ebben a városban, aki megérdemli,
Hogy szeressék!
Lőrinc barát:
Bármelyik Júlia megérdemelheti, hogy szeresd.
Rómeó:
Nem úgy, atyám! Csak egy van ilyen. Capuleték júliája.
Lőrinc barát:
Capulet?
Rómeó:
Igen.
Lőrinc barát:
Nem tudod, ki ő?
Rómeó:
De, a szerelmem!
Lőrinc barát:
Ó, a szerelem!
No. 14. A szerelem
Lőrinc barát:
Minden szép szerelem vak
Rómeó:
Ám csak így édes a holnap
Lőrinc barát:
Az én szívem az úré
Júlia:
Az enyém Rómeóé
Lőrinc barát:
Ez a vágy sziveket tép
Rómeó:
Érte én meg is halnék
Lőrinc barát:
Lángra gyúl, s kifullad
Júlia:
Új erőt és reményt ad
Rómeó:
Szerelem szép szivárvány
Ezer színt hordoz fátylán
Mint egy lobogó
Rómeó + Júlia:
Adj most össze hát!
Kell az esküvő, a házasság!
Lőrinc barát:
Ebből baj lehet, félek
Júlia:
Ez a fény, ezért élek
Rómeó:
Csillagfény az éjben
Rómeó + Júlia:
Szerelem benn a szívben
Rómeó + Lőrinc barát:
A szívben!
Rómeó:
Tenéked itt az úr, engem Júlia ott vár
Mit kérsz tőlünk ezért?
Mondd meg, mi lesz az ár
Hát segíts, jó atyám!
Júlia:
Áldást kitől nyerünk?
Rómeó + Júlia:
A városnak is jó, hogyha megesküszünk
Nincsen sok időnk, ez a pillanat dönt
Hisz bárányok vagyunk itt a farkasok közt
Rómeó:
Ma éjjel júliát kéne ölelni
Hogy így találjon ránk majd a hajnali fény
Rómeó + Júlia:
Kérünk hát!
Kórus:
Ez a vágy hogyha éltet
Vele nyersz öröklétet
A síron túl
Megsegít az úr
Megsegít ha kéred
Kérjük hát
Rómeó + Júlia:
Nézz most ránk!
Lőrinc barát:
Legyen. Talán a szerelmeteken keresztül összebékül
A két család is. Gyertek el ma este a kápolnába,
Júlia és te! Összeadlak benneteket.
Rómeó:
Köszönöm, Lőrinc barát! Köszönöm!
Mercutio:
Ördögbe veled, Rómeó!
Benvolio:
Egész éjjel nem ment haza.
Róza:
Biztos megint szerelmes.
Férfi 1:
Olyankor tűnik el.
Mercutio:
Felhők közt jár és lukba botlik.
Benvolio:
Hová nem lukadsz ki, édes Mercutio?
Mercutio:
Hát hogy a lukakat be kell tömni, és nincs botlásveszély.
Benvolio:
Ez minden vágya Rómeónak is. Nem is tágít mellőlük soha.
Mercutio:
De ha betömi, tágítja is.
Benvolio:
Hú, mi jön itt!
Dajka:
Péter!
Péter:
Jelen.
Dajka:
A legyezőmet!
Benvolio:
Péter, add oda neki, mert a legyezője a szebbik arca!
Dajka:
A te csúnya szádnál még az alsó felem is szebb.
Jó reggelt, ifiurak!
Benvolio:
Jó reggelt neked is, asszonyság! Mit kívánsz?
Dajka:
Az ifjú Rómeót, senki mást!
Benvolio:
Ez ám a kívánós asszonyság!
Mercutio:
Szeretőnek, vagy csak úgy?
Dajka:
Kinek mi köze hozzá?
Mercutio:
Közel ne menj, Benvolio, aki így tüzel, annál
Minden hús elég…
No. 15. Van szép és csúnya…
Dajka:
Ha-ha-ha – röhög itt a nép
Ha-ha-ha – semmit meg nem ért
Mert a szerelem,
Tenger érzelem
Tüzes jégvirág!
Barmok…
Ha-ha-ha, röhögj, csőcselék!
Mit mondhatok, fogtok sírni még!
Rakás együgyű! nektek egyszerű…
Vakok, süketek,
Nem értitek, ha a szív szeret!
Benvolio:
Ha-ha-ha! milyen figura!
Csuda öltözet, bájos frizura!
Tudd meg, Rómeó pont hozzád való
Aki nőfaló, annak bármi jó!
Hozzád pont való!
Kórus : van szép és csúnya fej
Ám egyformán tüzel
De bármi fennkölt mód beszél,
A testi kéj, az benne él
Az kell, mi nincs nekik
Vágyuk csak szenvedik
De röhögnek, ha más szeret
Nekik csak ez az élvezet…
Dajka:
Ha-ha-ha, irigy kutya mind!
Ha-ha-ha – kezem rálegyint!
Sok-sok rossz barát
Ennyi ostobát,
Féltékeny legyet látni nem lehet
Csupán köztetek!
Mercutio:
Ha-ha-ha! ez ám libidó!
Eltalált talán cupido!
Fura esemény, finom kis lepény,
Ízes szerelem,
Mindig eleven, csókkal telt edény!
Kórus:
Van szép és csúnya fő
Ám titkuk meglepő
Szerelem hajtja mindegyiket,
Hogy szép vagy rút, az egyremegy
Az kell, mi nincs nekik
Vágyuk csak szenvedik
De röhögnek, ha más szeret
Nekik csak ez az élvezet…
Van szép és csúnya fej
Na de azért belül tudod, mi kell
Vannak szépek, csúnyák…
Van szép és csúnya fej
ám egyformán tüzel
De bármi fennkölt mód beszél,
A testi kéj, az benne él
Van szép és csúnya fő
ám titkuk meglepő
Szerelem hajtja mindegyiket,
Hogy szép vagy rút, az egyremegy
Az kell, mi nincs nekik
Vágyuk csak szenvedik
De röhögnek, ha más szeret
Nekik csak ez az élvezet…
Van sok-sok szép és csúnya fej.
Benvolio:
Végre, Rómeó. Hol voltál? Mindenki téged keres.
Én is, az anyád is, Capuleték dajkája is.
Mercutio:
Íme, itt a dada! Rád vágyakozik!
Benvolio:
Érted eseng!
Mind:
Téged kíván!
Rómeó:
Hagyjatok! buták, süketek! (nevetve, tréfálkozva mind el)
Csakhogy itt vagy! Júlia küldött? Mit üzent? Mondd már!
Könyörgök!
Dajka:
Te vagy az a Rómeó?
Rómeó:
Ki lenne más?
Dajka:
S te szereted az én júliámat, ahogy mondta?
Rómeó:
Igen, dadus! Igen! Igen! Igen!
Dajka:
Mindent megtennél érte?
Rómeó:
Mindent.
Dajka:
Jól feleltél. Hát akkor?
Rómeó:
Persze, persze…mondd meg júliának, Lőrinc barát összead
Minket. Ma este jöjjön el tíz órára hozzá.
Dajka:
Hát hogy ne mondanám!
No. 16. Szeme tűzben ég
Dajka:
én neveltem fel
Szívvel, sőt tejjel is
Csúf egy béka volt,
Hízelgő kis hamis
De látva mosolyát
Imám az égbe szállt
Úgy kértem istenem,
Élete szép legyen
És Júlia felnőtt
Szeme tűzben ég
Elárulja szíve
Milyen boldog, nézd
A gyermekkornak vége
én nem vagyok más
Csak egy dajka, egy társ
Az anyja nem én vagyok
Csak az, ki érte sírni fog
Szeme tűzben ég
Táncol már, ha lép
Milyen boldog, szép
Itt e sok pimasz, s közöttük Rómeó
De ez a fiú más, oly elragadó
Csak rájuk nézel és
Nyár van és napsütés
Földreszállt menyország
Lehetne veronánk
Hisz Júlia is angyal
Szeme tűzben ég
Elárulja szíve
Milyen boldog, nézd
A gyermekkornak vége
Állnak a cél előtt
Gyönyörű két felnőtt
A lelkük most összeforr
Jöhet egy áldott békekor
Szeme tűzben ég
Elárulja szíve
Milyen boldog, nézd
A gyermekkornak vége
Istenem, adj erőt,
Tudjam vezetni őt
Itt ez a bátor két gyerek
Szerencsés révbe érjenek
Szeme tűzben ég
Táncol már, ha lép
Milyen boldog, szép!
Milyen boldog, szép!
No. 17. Lehetetlen
Szakácsnő:
Mondd, mit hallottál?
Mosónő:
Ugyanazt, amit te már
Lovász:
Hogy nálunk tekereg
Egy montague-gyerek!
Mosónő:
A fényes bál alatt
Júliánkra rátapadt
Lovász:
De a kisasszony se fél
Csókot ad… csókokat kér…
Szakácsnő:
És éjjel titokban ők…
Mosónő:
Meg a kertben délelőtt…
Lovász:
Egymás falták órákon át…
Szakácsnő:
Összejön a két család?!
Tybalt:
Lehetetlen!
Lovász:
Én is csak úgy hallottam
Lovász:
Piacon és templomban
Lovász:
Még olyat is zümmögnek
Lovász:
Holnapután megszöknek!
Mind:
Lehetetlen!!!
Tybalt:
Júliáról azt hallottam…
Capuletné:
Ne meséld el!
Tybalt:
Talán nem is ártatlan!
Capuletné:
Ne merészelj!
Tybalt:
De a fiú, az hitvány!
Capuletné:
Nosza, kapd el!
Tybalt:
Ez a dolog vért kíván!
Montague-né:
Még hogy ő meg az!
Rómeó meg egy ribanc!
Capuletné:
A lányom nem bolond!
A fia csak egy rongy!
Montague-né:
Az anyja, az se félt
Egy egész századdal kefélt
S mert rossz férjet talált
Most tart néhány bikát
Montague-k:
Itt kell egy rajtaütés
Capuletek:
Ez egy aljas cselszövés
Montague-k:
Ha a verés túl kevés…
Mind:
Majd megvillan a kés!
No. 18. A gyűlölet
Capuletné:
Az úr mindent lát.
És majd ítél
Rút bűnökért.
Vad gyűlölség
Mérget küld rád
A másik család.
Elég! elég!
Fertőz a montague-fekély.
A gyűlölet
Betegség, férges szenvedély!
Elég! elég!
Folyton a szemetekben ég.
Elég! elég!
Hordozzuk átkos bélyegét.
Ebből elég!
Montague-né:
Átkot szór ránk
Száz dög kígyó!
Vérlázító!
A név, Capulet
Egyet jelent:
Vak gyűlölet!
Elég! elég!
Ki minket mocskol, vesszen el!
A gyűlölet
Csak gyűlöletet érdemel!
Capuletné:
Apák, fiúk
Egymásnak így adják tovább.
A gyűlölet
Fertőz több nemzedéken át!
Montague-né légy átkozott! egész fajod!
Süket füleknek prédikálj!
Szolgáld a sátánt, ki mélybe ránt!
Örömre, szépre ne találj!
Capuletné:
Nézd meg magad! a rabja vagy!
Vasdrótján rángat gyűlöleted!
Vélt igazságod csak habzó átok!
S nevében követsz el bűnöket!
Ketten: a végítélet napja majd
A tűzbe küld, pokolra hajt!
Capuletné:
A gyűlölet oly végtelen
Ketten: uralkodik a lelkeken!
Kórus: elég! elég! elég! elég!
No. 19. Szívből szeretni
Rómeó:
Szívből szeretni, híven
Nincs szebb, égni e tűzben
Együtt repülni fel,
Hogy lelkünk kevésbé féljen
Júlia:
Szívből szeretni annyi:
Érte mindent föladni
És szállni,
Fent, sólyomszárnyon szállni
Áldást találni
Rómeó + Júlia:
Égig emeld a szíved!
Száguldj, szerelmünk hirdesd!
Így nyer értelmet végleg
Álom, boldogság, élet
Rómeó + Júlia + kórus:
Szívből szeretni, híven
Nincs szebb, égni e tűzben
És együtt repülni fel,
Hogy lelkünk kevésbé féljen
Szívből szeretni mámor
Elvész közel s a távol
És érezd, s a szíved lángol
Eltűnt a múlt a mából
Szívből szeretni annyi:
Érte mindent föladni
És szállni,
Fent, sólyomszárnyon szállni
Áldást találni
Szívből szeretni, híven
Nincs szebb, égni e tűzben
Együtt repülni fel,
Hogy lelkünk kevésbé féljen
Szívből!
Második felvonás
No. 20. Azt beszélik itt
Mercutio:
Azt beszélik itt,
Rómeót megkéselik
S hogy megérdemli ám
Mert csókolt ostobán
Benvolio:
Azt beszélik, ó
Áruló lett Rómeó
Dúl-fúl két család!
És vért hörög Tybalt!
Mercutio + Benvolio:
Oly rémes a helyzeted
De észre se veszed
A föld fölött lebegsz
De súlyos böjtje lesz!
Jogod nem volt!
Rómeó:
Ne szövegelj jogról itt
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Jogotok itt hozzám nincs
Mercutio + Benvolio:
Szived hol volt?
Rómeó:
Szerettek-e, nem tudom
Mercutio + Benvolio:
Eszed hol volt?
Rómeó:
Előttetek nincs titkom
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Rszetlenek mindketten
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Rz az út az egyetlen
Mercutio + Benvolio:
Szemed hol volt?
Rómeó:
Bízzatok meg énbennem!
Mercutio + Benvolio:
Ez egy szennyfolt!
Rómeó:
Ez az út az egyetlen
Mercutio:
Azt mondják, a baj,
Hogy kapu lett a csaj…
Kin átment Rómeó,
A kapus nőfaló…
Benvolio:
Két család a tét
Ennyit nő soha nem ért
Mentsd, mi menthető
És rosa-t szedd elő
Mercutio + Benvolio:
Oly rémes a helyzeted
De észre se veszed
A föld fölött lebegsz
De súlyos böjtje lesz!
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Hogyha szeretsz, nincs korlát
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Így legyőzhetsz minden mást
Mercutio + Benvolio:
Szived hol volt?
Rómeó:
Ezt a csodát vártam én
Mercutio + Benvolio:
Eszed hol volt?
Rómeó:
Végre, csak hogy megtörtént
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Elsietett ítélet
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Amit hoztok, testvérek
Mercutio + Benvolio:
Szemed hol volt?
Rómeó:
Szabad vagyok, úgy, mint ti
Mercutio + Benvolio:
Ez egy szennyfolt!
Rómeó:
Miért muszáj ítélni?
Mercutio + Benvolio:
Persze, a sors rendezte így
Rómeó:
Persze, a sors rendezte így
Mercutio + Benvolio:
Na de mért egy gazember lányát?
Rómeó:
A sorssal nem nyithatsz vitát!
Mercutio + Benvolio:
Mikor minden nő csak rád várt
Rómeó:
Nem, nem, ó, nem
Mercutio + Benvolio:
Ne menj a jégre, gondold át!
Rómeó:
Nállalnom kell az életem
Ő kell nekem, más nem!
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Amit mondtok szép maszlag
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Féltékenyek vagytok csak
Mercutio + Benvolio:
Szived hol volt?
Rómeó:
Hol a közös sok balhé?
Mercutio + Benvolio:
Eszed hol volt?
Rómeó:
Lehet-e, hogy nincs többé?
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Hát a kölyökkor hol van?
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Veletek én egy voltam!
Mercutio + Benvolio:
Szemed hol volt?
Rómeó:
Sokat fogadkoztunk rég
Mercutio + Benvolio:
Ez egy szennyfolt!
Rómeó:
Hogy mi sosem válunk szét
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Gonosz dolog nem történt
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Bocsánatot mért kérnék?
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Veletek lettem valaki, de
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Semmi vagyok nélküle
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
Senkit nem árultam el
Így a bocsánat sem kell
Nincs semmim, ha ő nincs…
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt!
Rómeó:
És nem vagyok én sem…
Mercutio + Benvolio:
Jogod nem volt…
No. 21. Belém égett
Tybalt:
Kölyökkori kincseim mind ellopták
A féltett gyermekálmok oly nagy csodák
Ám engem nem hagytak a felnőttek
Tiszta ésszel, keménységgel fertőztek
Fontos ember lesz belőled – azt mondták
Szeretteid érdekében kell hogy harcolj hát
Érzelmeik árnyai közt nőttem fel
Ma is hallom: „Tybalt, mindig győznöd kell!”
Most a magány fojt
Bármikor rám ront
Az én átkom az ő bűnük
Szüleim gyenge bábjaként
Kaptam fennkölt bősz erényt
Belém égett
Amit kértek
És kérdés nélkül végzem el
Mit bosszúszomjuk követel
Belém égett
Nem hagytak más utat nekem
Belém égett
Erőszak lett az életem
Büszkék, ha fiuk harcra kész
"Értünk halsz, vagy élsz!"
Belém égett
Amit kértek
És kérdés nélkül végzem el
Mit bosszúszomjuk követel
Belém égett
Nem hagytak más utat nekem
Belém égett
Erőszak lett az életem
Büszkék, ha fiuk harcra kész
"Értünk halsz, vagy élsz!"
Kölyökkori kincseim mind ellopták
A féltett gyermekálmok oly nagy csodák
Ám engem nem hagytak a felnőttek
Tiszta ésszel, keménységgel fertőztek
Mercutio:
Nézd már, Tybalt tolta ide a képét!
Tybalt:
Mercutio! ha a kutya itt van, a gazdája se lehet messze!
Rómeót keresem.
Mercutio:
Rómeót keresed? (a többiekhez) Rómeót keresi.
Láttalak már egy csomó dolgot keresni, Tybalt!
A szerencsét, a szerelmet, a bajt! De hogy most Rómeót!
Nem értelek.
Tybalt:
Nyugodj meg, ő nagyon jól tudja, miért keresem.
No. 22. A párbaj
Mercutio:
Tybalt, Tybalt, mi lesz veled?
Tybalt, Tybalt, nem lesz szived!
Kivágom, megsütöm, felnégyelem,
És koncként a kutyáim elé vetem
Nem zavar többé e pökhendi arc
Sem az a genny, amit folyton szavalsz
Tybalt, Tybalt, nyomban beszarsz!
Tybalt:
Mercutio, nézz magadra:
Tetves féregként taposlak porba
Te marionett! te jancsibohóc!
Feltöltött bűzbomba! takonypóc!
Már kölyökként vártam a pillanatot,
Hogy szivedbe mártsak egy vasdarabot
Mercutio még ma halott!
Rómeó:
Őrült emberek, állj!
Ehhez nincs jogotok!
Hogyha öltök, a törvény is pusztulni fog!
Ne tovább!
Kórus:
Élj! szabadon élj!
Az élet a cél
Nem a halál
Érts emberi szót!
Lásd meg a jót!
Ez a szabály
Óvd azt aki él
Közel a cél
Győzelem vár
Rómeó:
Ne harcolj, ne gyűlölj, elég legyen!
Barát kell, család és szerelem!
Mért űz bosszúvágy, mondd!
Itt a pokol tátong!
Kórus:
Élj! szabadon élj!
Az élet a cél
Nem a halál
Érts emberi szót!
Lásd meg a jót!
Ez a szabály
Tybalt:
Gyáva szívtipró, állj!
Ébredj fel végre, a harc nem fáj
A halálnak terád van ideje!
Fogadd el hát, ölelkezz vele
Rómeó:
Nem, s óvd meg a létünk!
Szép öregkort érjünk! ó…
Mercutio:
Gyűlöl minket régóta már
Nem, Rómeó, itt nincs megállj
Gyáva kutya ez, nem harap
Ugat, de csak a szája nagy!
Tybalt:
Pusztulj! te szókirály!
Az utolsó játékom megtalál
Féljél, ó, gazember, kezem elér
Megfizetsz az összes bűnödért
Jöjj, vár rád a végzet!
Nem színház az élet!
Kórus:
Élj! Élj! Élj! Élj! Élj!
Élj! Szabadon élj!
Az élet a cél
Nem a halál
Érts emberi szót!
Lásd meg a jót!
Ez a szabály
Élj! Élj! Élj!
No. 23. Mercutio halála
Mercutio:
Rómeó…
Rómeó:
Mercutio, megsebesültél!
Mercutio:
Nem, ki sebesíthetné meg mercutiót, igaz?
De az élet, Rómeó, nézd csak, elszökik, elillan.
Rómeó:
De hisz vérzel!
Mercutio:
Nem, elmegyek. Mindig olyan ügyetlen voltál, Rómeó.
Miért ugrottál közénk? A karod alatt kaptam a döfést!
Rómeó:
Ó, Mercutio, én annyira…
Mercutio:
Ne sírj, szeresd júliát, Rómeó! Szeresd őt egész lelkeddel,
Minden erőddel.
Ő megadja majd neked mindazt, amit nekem egyetlen nő sem adott.
Szeresd őt, Rómeó, szeresd!
A porba’ végzem én,
De kezeid között
Veled, testvér, mi lesz,
Ha én elköltözök?
Most meghalok, hogy élj
De követsz majd talán
Ne félj, köszöntlek ott,
A semmi túlpartján…
Itt továbbmegy a harc,
De csakis nélkülem
Mint király, távozom
Kutyák közül, igen!
De megátkozom én
Most egész veronát!
Rómeó, féltelek…
Az igaz utat járd!
Rómeó… Rómeó…
Rómeó:
Mercutio, Mercutio, ne hagyj el! Könyörgök, Mercutio,
Ne hagyj itt engem! Mercutio, testvérem!
Mondd, ki fejti meg
Lelked sok féltett titkát?
Mért, uram, mondd, mért
Pokol a lét?
Ó!
Tybalt! Tybalt! Tybalt!
Mért, uram, mondd, mért
Pokol a lét?
Isten veled, barátom, isten veled!
Capuletné:
És te, férjem, hol voltál, miközben Júlia felnőtt?
Hol voltál, amíg megöregedtem? Hol voltál, mikor Tybalt
Meghalt? Férfi vagy te egyáltalán? Elégtételt veszel érte?
Vagy nekem kell megtennem? Csinálj valamit!
Capulet:
Hallgass!
No. 24. A bosszú
Capulet:
Mi lesz az ár?
A gyilkosságért vajon mi jár?
Lehet-e más büntetése,
Mint a halál?
Montague-né:
Fiam is ölt
Ám ezt Tybalt tette előbb!
Az átkozott
Legyilkolta mercutiót!
A herceg: iszonyú tett!
Az én vérem is odaveszett!
Hogyan történt?
Halljam tüstént!
Rómeó:
Téboly ez… én esküszöm,
Mercutiót ledöfte
Nem volt bosszúhoz közöm,
S most mégis én lettem az eszköze
ő meghalt kezemben,
S én gyilkos gép lettem…
Ti itt mind, képmutatók,
Bíráskodni akartok?
Pedig csakis tőletek
Származott e szörnyű tett!
Bűnünk közös vétek
Itt ennyit ér az élet…ó!
Kórus:
Mi lesz az ár?
A gyilkosságért vajon mi jár?
Lehet-e más büntetése,
Mint a halál?
Mi lesz az ár?
A gyilkosságért vajon mi jár?
Lehet-e más büntetése,
Mint a halál?
A Herceg:
Iszonyú tett!
Az ostobaság idevezet!
E múltbéli hős
Romlást terjeszt!
A Herceg + Montague-né + Capulet:
Mi lesz az ár?
A herceg: verona népe!
Az ostobák királya vagyok én? A butaság hercege, hogy bolondokon uralkodom? Elrendelhetném a halálodat, Rómeó, (a tömeg felhördül…) de nem kívánom, csak Annyit, hogy elhagyd a várost. Légy számkivetett, és menj
Egyelőre mantovába! ég áldjon!
Montague-né:
Ne, herceg, szánd meg, ne űzd el!
Szánd meg! könyörülj rajta!
Montague-né:
Rómeó!
Rómeó:
Anyám, száműztek! elveszítem júliát!
Montague-né:
Én pedig a fiamat!
Rómeó:
Szeretem.
Montague-né:
Én ugyanúgy szeretlek, mint ő. szenvedünk mind a ketten.
Rómeó:
Hogy éljek nélküle?
Montague-né:
Nélküled én se élhetek.
Rómeó:
Isten veled, anyám.
Montague-né:
Ég áldjon!
No. 25. A két reményvesztett
Júlia:
Ó, istenem, Mercutio… Tybalt!!! Neeeeem!!!
Dajka:
Nem változik semmi sem
Átok ül a lelkeken
Szegény, árva júliám
Nászod gyásszá válik tán
Tudom, földre sújt a fájdalom
De véled hordozom
Ó, magas ég! mért nincs menedék?
A szívünk mért kő?
Csupa kő és jég?
Mondd, uram, hol jársz most?
Mért kell, hogy szolgád eltaposd?
Mért kegyetlen annyi ember?
Mért örvénylik bosszútenger?
Szánj meg, uram, térden állva kérlek!
Lőrinc barát:
Fuss júliám, mire vársz!
Vigaszt csak ott találsz!
Mantovában életed
Holnap újra kezdheted
Bízz, hogy Júlia majd megvár!
Szerencsétlen pár
Ó, magas ég!
Ó, mért, hogy e nép
Csak bűnöst kíván látni még és még
Hány ima kell hozzá?
Kitől nyer bocsánatot rá?
Ketten:
Szólj, ki minket teremtettél, mért
Nem hagyod lemosnunk a vért?
Miért kell így, mocsokban élnünk?
Ketten + kórus:
Ó, magas ég! mért nincs menedék?
A szívünk mért kő?
Csupa kő és jég?
Mondd, uram, hol jársz most?
Mért kell, hogy szolgád eltaposd?
Mért kegyetlen annyi ember?
Mért örvénylik bosszútenger?
Szánj meg, uram, térden állva kérünk!
Ó, magas ég!
Ó, mért, hogy e nép
Csak bűnöst kíván látni még és még
Hány ima kell hozzá?
Kitől nyer bocsánatot rá?
Szólj, ki minket teremtettél, mért
Nem hagyod lemosnunk a vért?
Miért kell így, mocsokban élnünk?
Szólj!
No. 26. Pacsirta szól
Rómeó:
Légy erős, Júlia
Pacsirta szól, úgy sír a hangja
A törvény átkozott hatalma
Űz most innen el
Júlia:
Ne menj még, Rómeó!
Csak fülemüle szól az ágon
Az őrület közel van, érzem
Most szorítsd még kezem!
Nem akarok… nem is tudok
Így élni tovább!
Így tarts, kérlek
Míg vége nincs az éjnek
Átfogva téged
Meghalni véled
Rómeó:
Téged, téged
Akarlak, míg csak élek
Itt maradok, ha kérsz!
Bár halálom lehet
Míg ránk nem rontanak,
Ón melletted leszek!
Júlia:
Ó, Nem, kérlek!
Kint vár az élet!
Rómeó + Júlia:
Így tarts, kérlek
Míg vége nincs az éjnek
Átfogva téged
Meghalni véled
Átfogva téged
Meghalni végül
Véled
Júlia:
Vigyázz, anyám jön! Rómeó, el kell menned!
Rómeó:
Visszajövök, Júlia, visszajövök!
Júlia:
A feleséged lettem.
Rómeó:
Igen. Örökre.
No. 27. Holnap
Capulet:
Páris, megkapod most a lányom kezét
Fiam, a legszebb rózsaszál a tiéd
Tudom, hű férj leszel,
Benned támaszra lel
Bánatán átevez
Ez mindent helyretesz
Capulet + Paris:
Tovább, holnap, tovább
Ez a nász meglesz!
Capuletné:
A papa nagyon szeret
Figyelj, páris gróf megérdemli kezed
Hiszen oltalmat nyújt
Te meg szülsz majd egy fiút
Boldog életre lelsz
Csak ennyi kell ehhez
Capuletné + Paris
Tovább, holnap, tovább
Ez a nász meglesz!
Capulet:
Mért nincs egy boldog szavad
Capuletné:
Egy lány csak szót fogadhat
Ketten:
De miért sírsz?
Oly sima ez!
Hisz vár egy új, boldog élet!
Tovább, holnap, tovább
Ez a nász meglesz!
Júlia:
Dadus! Az apám páris grófnak igért!
Kórus:
Holnap ez a nász meglesz
Júlia:
Dadus! miért kell hozzámennem? Miért?
Kórus:
Holnap már nőül vesz
Júlia:
Megölöm magam!
Kórus:
Jobbat seholse lelsz
Júlia:
Páris nem lehet uram!
Engem köt az esküszó,
Férjem van, Rómeó!
Kórus:
Tovább, holnap, tovább
Ez a nász meglesz!
Dajka:
Mondd, hogy tudnád szeretni
Azt, ki képes volt ölni?
Az istenért! ne ellenkezz!
Menj párishoz! És ne kérdezz!
Capuletné + Capulet:
Tovább, holnap, tovább
Ez a nász meglesz!
Kórus:
Ez a nász meglesz holnap
Ez a nász meglesz holnap
Júlia:
Hol az út? Hol a fény?
A kiút? A remény?
Kórus:
Az apád már döntött!
A szava szent!
Júlia:
Nem!
Kórus:
Tovább, holnap, tovább
Ez a nász meglesz
No. 28. Angyal
Rómeó:
Angyal földi kertben
Nála csodás minden
Ott még az ég is kékebb a kéknél
Szeme tüzében boldogan égnél
Ha nála járok
Templomcsend vár ott
S ha átölel csendben,
Eltűnt a külvilág
Gond és bú nincs tovább
Minden rossz messzeszállt
Rómeó:
Érte mindent
Júlia:
Lőrinc barát!
Megtennék Lőrinc barát,
Érte segítsen nekünk!
Meg is halnék férjhez akarnak adni!
Ketrecben voltam én inkább meghalok!
De megszöktem onnan
Felforr a vérem
Vadásznak rám! igen!
Ma éjjel titkom
Világgá orditom
Ketten:
A szerelem nem bűn!
Mártírok nem leszünk!
Vonuljon el a szennyes ár!
Ha szeretsz, a béke megtalál
Rómeó:
Vonszolom magam mantovába,
És érzem, hogy megbolondít,
Hogy ő nincs itt
Rómeó:
Angyal
Júlia:
Minden jelentéktelen
Földi kertben még a viszály sem számít
Nála ó
Csodás minden minden jelentéktelen
Ott még az ég is csak ő legyen mindig itt
Kékebb a kéknél remegek, úgy hiányzik
Szeme tüzében miért bűn ez? Mondd miér
Boldogan égnél nem lehetünk egymásé?
Ha nála járok
Templomcsend vár ott ó
S ha átölel csendben,
Ketten: eltűnt a külvilág
Gond és bú nincs tovább
Minden rossz messzeszállt
Ó…
Lőrinc barát:
Figyelj, júliám! Hallgass Lőrinc barátra!
Vedd ezt a fiolát! Néhány cseppje álomba merít majd, s holtnak hisznek. A tested hideg lesz. Amikor fölébredsz, Rómeó ott lesz. Küldök neki egy levelet, tudni fogja.
Bízz bennem, júliám! Hallgass rám!
Benvolio! Vidd ezt a levelet Rómeónak! De vigyázz rá,
Nagyon fontos!
Benvolio:
Hajnalban indulok.
No. 29. A méreg
Júlia:
Síromban rémálom támad reám
Csontok közt, férgekkel fekszem talán
Lesz-e ébredés?
Vagy tévedés?
Boldogság, házasság,
Sok lázas szó
Mért kell e színjáték,
Mondd, Rómeó!
Lesz-e ébredés?
Vagy tévedés?
Nincs más, ha játék kell, játszunk nekik
Új élet vár ránk, ha meghalok kicsit…
Rád így várok itt
A méreg megsegít
Kórus:
Szép álom, mély álom,
Jöjj el hozzá
Új élet, boldogság
Így talál rá
Lesz ébredés
Nem tévedés
Dajka:
Júlia, Júlia, itt az idő, talpra, kedvesem.
Júlia! Júlia! Júlia!
Júlia!!! Júlia halott!
Menj gyorsan az úrnőért!
Capuletné:
Júlia! Mit tettél? Mit tegyünk most? Júlia!
No. 30. A téboly
Meghalt Júlia! mi lesz most? Őrület! Közel az ítélet napja! Ki a felelős?
Megölte magát! Összedől a Capulet-ház! Az isten büntetése! Fertő!
Ragály! Hogy történhetett?
Szóló 1:
Haragszik az ég miránk
Szóló 2:
Pusztulásra kész ez a világ
Szóló 3:
Darabokra szakad a lét
Szóló 4:
Nem értem, mindez miért
Szóló 5:
Sikolt és tombol a vég
Tutti:
Minden átok visszaszáll
Minden megtorlásra vár
Rómeó a bűnös! Úgy van, miatta történt! El kell fogni Rómeót!
Páris:
Iszonyatos próbatét
Emberség és jóság nem elég
Ne tűrjünk több áldozatot!
Ki van a sötétben ott?
Előzzük meg a gonoszt!
Ez egy szükségállapot
Verona bűzben kavarog
Tutti:
Ma kitört a pokol
Ma tarol a halál
Suhan a téboly a falak tövén
Ma rabol és csahol
Nyomodban lohol, rád talál
A kapuk alatt és az utca kövén
Ma kitört a pokol
Ma tarol a halál
Ma terád vár!
Páris:
Merre van az értelem?
Jön az eszelős veszedelem
Mentsétek a gyerekeket!
Zárd be az ablakokat!
Szánd meg a bűneidet!!
Hitek dőlnek szanaszét
Sehol nincs már menedék?
Mind:
Ma kitört a pokol
Ma tarol a halál
Suhan a téboly a falak tövén
Jön a vég sehol nincs
Jön a vég menedék
Jön a vég tudom rég
Jön a vég ó!
A kapuk alatt és az utca kövén
Jön a vég borzalmat hoz
Jön a vég ez a pokol
Jön a vég menekülj
Jön a vég a tébolyból!
No. 31. Hogy mondjam el?
Benvolio:
Miért az én dolgom ez,
Hogy a barátom, ki szerelmes
Tőlem tudja meg, az imádott lány
Halott…
Egyikünk sem készült rá
Hogy a végső romlás jön hozzá
Ez úgy zuhant a városra,
Mint egy hatalmas pók hálója
Csupa király élt köztünk
Sokat ökörködtünk, nevettünk
De minden játék visszavág
Egy se hozza vissza júliát
S nekem itt
Vinnem kell a hírt…
Hogy mondjam el,
Ha átölel,
Ha kérdőn néz, figyel…
Hogy mondjam el?
Hogy a kedvese halott
Hogy a boldogság csak volt
Véget ért az ifjúság
Nem maradt más, csak egy barát
Hogy mondjam el,
Mért pont nekem kell?
Hogy mondjam el?
Engem, aki árvaként,
Cimborák közt, utcán élt,
Hogy egy barát meghalt,
Árvává tett megint
Mercutio énekét
Én elhittem: „az élet szép”
De már néma, hangtalan
És én itt vagyok magam
Csupa király élt köztünk
Sokat ökörködtünk, élveztünk
Legyen ellenség vagy jóbarát,
Egy se hozza vissza júliát
S nekem itt
Vinnem kell a hírt…
Hogy mondjam el,
Ez őrület!
Én hogy mondhatnám el,
Hogy vége lett?
Hogy a kedvese nem él
Hogy a jövő mit sem ér
Hogy a világ ellenünk
Mostantól senki nincs velünk
Hogy mondjam el,
Mért pont nekem kell?
Hogy mondjam el az iszonyu hírt?
Ha átölel,
Ha kérdőn néz, figyel…
Hogy mondjam el?
Hogy a kedvese halott
Hogy a boldogság csak volt
Véget ért az ifjúság
Nem maradt más, csak egy barát
Hogy mondjam el,
Mért pont nekem kell?
Hogy mondjam el?
Hogy mondjam el? ó!
Hogy mondjam el?
Rómeó:
Benvolio, mit csinálsz te itt? Hiszen te alszol, bolond!
Adj egy kis hírt veronáról! Hogy van Júlia?
Hogy van a szerelmem? Beszélj!
Benvolio:
Júlia halott!
Rómeó!!!
No. 32. A párbaj (remi)
Páris:
Rómeó!
Rómeó:
Páris!
Páris:
Száműzött gyilkos!
Rómeó:
Egy halálraszánt ember.
Páris:
Nem térhetsz vissza a törvény szerint
Hogy szárazon megúszod, csak azt ne hidd!
Kövess, bitang, vagy megöllek itt!
Rómeó:
Könyörülj!
Hadd legyek vele most egyedül
Arat már a halál
Rád is vár, menekülj!
Ne tovább!
Élj! szabadon élj!
Az élet a cél
Nem a halál
Érts emberi szót!
Lásd meg a jót!
Ez a szabály
Óvd azt aki fél
Szeresd, ki él
Mind békére vár
Páris:
Most miről papolsz, te szépfiú…?
Hullagyalázó Montague!
Jöjj! Harcolj, mint férfi!
Jöjj! Ne merj kitérni!
Rómeó:
Élj! Szabadon élj!
Az élet a cél
Nem a halál
Érts emberi szót!
Lásd meg a jót!
Ez a szabály
Páris:
Sosem értheted azt, amit érez a szív!
Nem!
A menyasszonyom az, a ravatalán,
Ki hűségesen itt vár reám
Nincs kiút e bajból!
Vagy kövess, vagy harcolj! ó!
Rómeó:
Őrült beszéd minden szavad
Mert ő az én hitvesem!
Páris: nyomorult féreg, védd magad!
Ha meghalok, te is jössz velem!
Rómeó:
Korán veszünk el, túl korán…
De legyen így, ha más út nincs!
Páris:
Egyek vagyunk a sír jogán,
Együtt megyünk pokolra is!
Ketten:
Jöjj, vár rád a végzet!
Nem színház az élet!
No. 33. Úgy fáj (remi)
Rómeó:
Mért fáj? mért fáj?
Miért reszket a szivem,
Hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül
És a semmibe merül a lét
Mért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem mért remeg,
Hogy minden, minden tönkremegy
És vár egy jégvilág,
Hol csak szél penget gitárt
Sok régi társ, sok jóbarát
Ki hozzám mindig közel állt
Oly furcsa, mért nem érzitek
Az itt ólálkodó halált
Nevetünk folyton mindenen
Tréfákat gyártunk szüntelen
De lám a híres Rómeót
Legyűri most a félelem
Mért fáj? mért fáj?
Miért reszket a szivem,
Hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül
És a semmibe merül a lét
Mért fél, szorít, itt benn a …!
Júlia:
Rómeó! Hát megjöttél! Köszönöm, istenem! Rómeó, ébredj!
Itt vagyok, gyere, menjünk! Rómeó! Ugye, tudod, hogy élek!?
Lőrinc barát levelet küldött! Rómeó? Rómeó…
Rómeó!!! gyere gyorsan, elmegyünk! Rómeó, szerelmem!
Válaszolj! Válaszolj! Válaszolj!!!
No. 34. Júlia halála
Júlia:
Így a földön nélküled
Itt maradnom nem lehet
Most, hogy nem vagy már, te drága
Nincs jogom, hogy én legyek
Hogy mi lesz velem s vele,
Nincs senkinek hozzá köze
Egy szerelmespár szép halála
Fény és füst a semmibe
Tarts hát, Rómeó
Úgy ahogy én téged
Hagytátok, hogy így legyen
Mit nektek a szerelem!
Éljetek haragba’ kínba’
Várnak rám a semmiben
Várj rám, Rómeó!
Egy perc s követlek téged
Szerelmem, szerelmem
E szó elmúlt e percben
De nem fél a szívem…
Ha édes ajkad nem felel,
Nincs új nap, ami érdekel
Szerelmem, szerelmem
Csak várj, követlek csendben
A múltam csak álom
A csókod íze ajkamon
A földi létet elhagyom
No. 35. Mit ér a hit
Lőrinc barát:
Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Mért hagytál, uram, minket el?
E kín, mondd, miért kell?
Hisz ismersz nagyon rég
A lelkem a tiéd
Teérted megtagadtam én
A test gyönyörét
De békénk odalett
Itt már bealkonyul
Mert a szeretet helyett
A pusztulás az úr
én úgy irigylem mind,
Kinek hite erős vár
De gyarló lény vagyok,
Kit elborít az ár,
S hitért kiált
Mit ér a hit?
Ha hagytad mind e szennyet itt!
Kiirtja magát az ember!
E kín, mondd, miért kell?
Hisz hirdettem a jót
A híveid előtt
Mind titkairól gyónt
S az én terhem csak nőtt,
De egyre nehezebb
És fájdalmasabb lett
És nem bírom tovább
Egy bűnös így kiált:
Ez mind az én hibám
Hisz tőlem lett e frigy
De egyedül hagytál
Mondd, mért akartad így?
Az önvád úgy szorít
Hisz nem is olyan rég
Nem káromoltalak,
És kéznél voltak mindig
Az ájtatos szavak:
"Az élet nem nehéz,
A szeretet elég"
De az evangélium
Most bennem porig ég!
Ó! isten, messze fenn!
Ki mit se tudsz se látsz
Tekints végre rám,
S egy őrültet találsz
És mindent megbánsz!
Mit ér… mit ér a hit…
Mit ér a hit?
Ha hagytad mind e szennyet itt!
Kiirtja magát az ember!
E kín, mondd, miért kell?
Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Ha isten mindig eltaszít
A hit semmit sem ér így
Montague-né:
Lőrinc barát! Lőrinc barát! Mi történt? Mi történt itt?
Rómeó…
Benvolio, ez a csata elveszett…
No. 36. Bűnös
Montague-né:
Most hogy ők nem élnek,
Pokol tüze éget
Gyermekeink nélkül
Létünk mit ér végül?
Mélybe hull a gályánk
Áldás nincsen ránk
Capuletné:
Igazgyöngy a lelkük
Messze miért űztük?
Kínzó vád és bánat
Nem jut bűnbocsánat
Nyugodjanak békén
Égjen értük e fény
Montague-né:
Minket tűzben éget,
Pokolra taszít a végzet
S fenn az égben várják
Rómeót s júliát
Montague-né + Capuletné + Dajka:
Minket tűzben éget,
Pokolra taszít a végzet
S fenn az égben várják
Rómeót s júliát
Mind:
Bűnös… bűnhődj…
Nézd, így ítél
A nagyvilág: bűnös
Dajka:
Szívből
Mind:
Bűnhődj
Dajka:
Szeretni híven
Mind:
Nézd, így ítél
Benvolio:
Égni e tűzben
Mind:
A nagyvilág:
Bűnös
Capulet:
Lelkünk
Mind:
Bűnhődj
Capulet:
Kevésbé féljen
Mind:
Nézd, így ítél
Lőrinc barát:
Szívből
Mind:
A nagyvilág
Egyik csoport:
Bűnös
Másik csoport:
Égig emeld a szíved
Egyik csoport:
Bűnhődj
Másik csoport:
Szerelmük hirdesd
Egyik csoport:
Nézd, így ítél
Másik csoport:
A nagyvilág
Mind:
Szerelem!
Finis
Наверх
Zip-архив с текстами венгерской версии
Переход к оригиналу
Переход к английскому переводу
Переход к бельгийскому переводу
Переход к русскому переводу
Переход к немецкому переводу
:Notre Dame de Paris:
:Roméo et Juliette:
:О Швеции:
:NARODное творчество:
:Фотографии:
Администрация:
ndparis
Сайт управляется системой
uCoz